Az élettársi kapcsolat megszakadását követően a lakáshasználat rendezése során több ügyfelemet érte meglepetés, hogy a kizárólagos tulajdonát képező, az élettársi kapcsolat során közös lakóhelyül szolgáló ingatlanra bizonyos feltételek esetén az élettársát lakáshasználati jog illeti meg.
A Ptk. 4:94. § [Az élettárs feljogosítása a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján lakott lakás használatára]
(1) Az élettársi kapcsolat megszűnése esetén a bíróság a volt élettársat – kérelmére – feljogosíthatja a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján közösen használt lakás további használatára, ha az életközösség legalább egy évig fennállt, és az élettársak kapcsolatából származó kiskorú gyermek lakáshasználati jogának biztosítása érdekében ez indokolt.
(2) A bíróság az (1) bekezdésben meghatározott esetekben az adottságainál fogva arra alkalmas lakásnak elsősorban az osztott használatát rendelheti el.
(3) Kivételesen indokolt esetben a bíróság a volt élettársat a másik élettárs kizárólagos tulajdonjoga vagy haszonélvezeti joga alapján használt lakás kizárólagos használatára is feljogosíthatja, ha a lakáshasználatra jogosult közös kiskorú gyermekek legalább egyike feletti szülői felügyeleti jog gyakorlása ezt a volt élettársat illeti meg, és a kiskorú gyermek lakáshasználata másként nem biztosítható.
A fenti rendelkezések értelmében az élettársi kapcsolat megszűnését követően a kizárólagos tulajdonú ingatlan osztott használatára válhat jogosulttá az egyébként tulajdonosi jogokkal nem rendelkező volt élettárs, sőt kizárólagos használatába is kerülhet az ingatlan, ha a kiskorú gyermek (vagy ha több van, az egyik) felett a szülői felügyeleti jogot ő gyakorolja és a kiskorú gyermek lakáshasználati joga csak így biztosítható.
De mi a helyzet akkor, ha az élettárs olyan erőszakos magatartást tanúsít, amely lehetetlenné teszi a vele való együttélést és a gyermekekre a folyamatos feszültség és fenyegetettség negatív hatással van?
Az élettársi lakáshasználatra való jogosultság megítélésénél figyelembe kell venni, hogy melyik szülő alkalmas a szülői felügyeleti jog gyakorlására, ha a körülmények, a felek kapcsolata alapján nem állnak fenn a közös szülői felügyeleti jog feltételei.
A bíróságnak gondosan vizsgálnia kell, hogy a szülők az egyéniségük, életmódjuk, erkölcsi tulajdonságaik alapján alkalmasak-e a gyermek nevelésére. Figyelembe kell vennie a gyermekhez való ragaszkodás őszinteségét, a gyermeknek a szülei iránt táplált érzelmeit, a gyermeknek az egyik vagy másik szülőhöz való kötődését, a szülő nevelési képességét, az iskoláztatási lehetőségeket. Vizsgálni kell továbbá a felek anyagi és lakáshelyzetének alakulását, azt, hogy a gyermek tartása, gondozása, egészségügyi ellátottsága melyik szülő környezetében van jobban biztosítva.
A gyermeknek biztonságérzetet nyújt a megfelelő környezet állandósága, a környezetváltozás, az elhelyezés váltogatása viszont szorongást, félelemérzetet kelthet benne. Ennek a személyiségre károsan ható következményeitől a szülők kötelesek a gyermeket megvédeni. Az állandóság követelményének érvényre juttatásánál a gyermek és a szülő közötti személyes kapcsolatnak és nem a lakóhelynek van elsődleges jelentősége.
A bíróságnak törekednie kell annak felderítésére, hogy milyen előzmények vezettek az életközösség megszakadására. Ha ugyanis az egyik élettárs szeretet nélküli, tűrhetetlen magatartásával, netán tettlegességgel vagy esetleg a másik élettárs számára elviselhetetlen más magatartással (pl. sorozatos megaláztatás, megszégyenítés, kíméletlen önzés) maga idézte elő az élettársi kapcsolat megromlását, ez éppen ennek a szülőnek a nevelésre való alkalmatlanságára szolgálhat – az összes körülmények körében terhére mérlegelendő – bizonyítékul.
Következésképpen az osztott vagy akér a kizárólagos lakáshasználat erlrendelésénél figyelembe kell venni a közös kiskorú gyermekek jogait, érdekeit is.
Részletes tanácsadásért, kérem, forduljon bizalommal hozzám a megadott elérhetőségeim bármelyikén.
