Egy bontóperben a közös lakóhelyül szolgáló – osztatlan tulajdonközösségben lévő – lakás sorsának rendezése mindig neuralgikus pont, és az eljáró bíróság döntése nem minden esetben hoz a felek számára előnyös megoldást. Az osztott lakáshasználat a felek megromlott viszonya miatt sok esetben nem lehetséges.
A legmegnyugtatóbb megoldás, ha a felek közös megegyezéssel rendezik a lakás sorsát, amely jelentheti az ingatlan közös értékesítését és a vételár tulajdoni arányok szerinti megosztását, vagy az ingatlan egyik fél által történő megvásárlását.
Azonban addig, amíg a közös lakóhelyül szolgáló lakáson az osztatlan tulajdonközösség megszüntetésre kerül, addig a bennmaradó, és egyébként az egész ingatlant kizárólagosan használó (volt) házastárs (tulajdonostárs) többlethasználati díjat köteles fizetni a kiköltözött házastársnak (tulajdonostársnak). Ez a kiköltözött házastársnak a tulajdonközösségből fakadó azon jogosultsága, hogy az egész ingatlant kizárólagosan használó tulajdonostárs (volt házastárs) köteles a tulajdoni hányadát meghaladó használatért ellenértéket fizetni mindaddig, amíg köztük a tulajdonközösség megszüntetésre nem került.
A többlethasználati díj összegének megállapításához az érintett ingatlanhoz hasonló területű, elhelyezkedésű, komfortszintű ingatlanok bérleti díjait érdemes összehasonlítani. Ebből kiindulva lehet megállapítani a többlethasználati díj ellenértékét is olyan arányban, amilyen arányban meghaladja a bennmaradó tulajdonostárs tulajdoni hányadát a használata.
A többlethasználati díj a birtoklási és használati jogától megfosztott volt házastárs hasznosítási jogán alapuló időszakos pénzbeli kiegyenlítés, amely őt tulajdonjogának fennállása alatt folyamatosan illeti meg.
A lakáshasználati jog ellenértéke a lakásból történő elköltözés egyszeri ellenértéke, amelyet „lelépési díjnak” is hívnak. A lakáshasználati díj összegszerűségének megállapításánál irányadó szempontok pl. forgalmi érték, kiskorú gyermekek száma, vagyoni helyzet stb., az esedékessége a távozó házastárs elköltözésének az időpontja. Közös tulajdonban, vagy valamelyik házastárs külön tulajdonában álló lakás esetén a lakáshasználati jog ellenértéke a lakás beköltözhető és lakott forgalmi értékének a különbözete. Tulajdoni lakásnál – ha a feleknek nincs a forgalmi értékre egyező előadása, és az hitelt érdemlően másként nem állapítható meg – a bíróság a lakott és beköltözhető forgalmi érték megállapítására szakértőt rendel ki.
A felek közötti vita esetén az ingatlan értéke szakértő által kerülhet megállapításra.
A Kúria Pk 279. számú állásfoglalása szerint:
„A használati díjra való jogosultság mellett szól a vagyoni egyenértékűség szempontja is: a lakáshasználati jog ellenértéke ugyanis a házastársi közös vagyon megosztásánál (a megváltási árban vagy egyéb módon) megfelelően elszámolható. Ilyen esetekben a használat rendezése és a közös tulajdon megszüntetése közötti időben használati díj fizetésének hiányában a bennlakó házastársnak a kizárólagos – illetve a tulajdoni hányadát meghaladó – használata ellenszolgáltatás nélkül maradna. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az a házastárs, akit a különvagyoni lakásából való kiköltözésre köteleztek is csak a lakáshasználati jog ellenértékének arányos részét kapja meg, emiatt tehát nem eshet el az egész lakás után járó használati díjtól.”
Következésképpen lehetőség van a lakáshasználati jog ellenértékének elszámolása mellett a többlethasználati díj követelésére is a kiköltöző házastárs részéről.
Részletes tanácsadásért, kérem, forduljon bizalommal hozzám a megadott elérhetőségeim bármelyikén.
